Prológus

Konbanwa! ^-^

Tudom, hogy csak holnapra ígértem a prológust, de közben rájöttem, hogy Halloween este nem sok ember lesz gépközelben, ezért úgy döntöttem, még ma este kiteszem. Íme!

Köszönöm, hogy máris öten feliratkoztatok, teljesen megdöbbentem, mikor megláttam! Arigatou! ^-^

A prológusból megtudhatjátok, hogyan is vált Lucy/Juliette azzá, akivé, mi volt a trauma, melynek következtében az elméje megbomlott. Ez a rész még más, mint a többi, a következő részeket már E/1-ben fogom írni, plusz ugrunk is egy kicsit az időben.
Ha tetszett a prológus, írj egy rövid kommentet, vagy fejtsd ki a véleményedet bővebben :) A tanácsokat is megköszönöm! 

Ölel, Lucy

Prológus

A bejárati ajtó hirtelen kicsapódott. A nevetés azonnal elhalt, és helyét átvette a feszültséggel telt csönd. A kislány remegve várakozott a kabátok közt a sötétben. Lassan közeledő léptek hangját hallotta, majd a betörő megállt a nappali ajtajában. A lány apukája halkan könyörgött, felajánlotta a család összes pénzét, bizonygatta a férfinek, hogy bármit megtesznek, csak éle lőjje le a feleségét és őt. Azonban a fegyveres jéghideg hangon közbevágott, azt kérdezte, hogy van-e más is a házban kettőjükön kívül. A nő keservesen felsírt, a férje pedig esküdözött, hogy nincs senki a házban rajtuk kívül, aztán újra könyörögni kezdett. Ekkor azonban lövés dördült. A férj fájdalmas üvöltése szinte azonnal elhalt, a nő hisztérikus sikolyait azonban csak a köveztkező lövés képes elnémítani. 

A betörő gondosan ellenőrzi a holttestket, utána halk léptekkel körbejár a szobában. A fiókos szekrényhez érve kihúzza a legalsó fiókot, majd a férfi által mondott helyről kiveszi a pénzkötegeket, és sietősen távozik, behúzva maga után az ajtót.

A lány percekig nem mer mozdulni, de  a teste remegését nem tudja csillapítani. Résnyire nyitja a szekrény ajtaját, és óvatosan kinéz. Látja a nappali sárga falát, a tévé sarkát, rajta a virágos vázával. Az ismerős tárgyak látványából erőt merítve lép ki a ruhák közül a szürke szőnyegre.  

Először az édesapját pillantja meg, akinek teste a padlón fekszik. A szemeit szorosan lehuyva olyan, mintha csak aludna, de a vértócsa, amiben fekszik, elűz minden reményt. Juliette remegő szívvel fordul a kanapé felé, könnyein át látja az édesanyját, aki most is pont úgy ül ott, mint amikor a lány elbújt a szekrényben. 

- Anya? - Juliette hangjában megcsillan a remény, azonban ahogy közelebb lép, meglátja a nő mellkasán éktelenkedő szörnyű sebet. 

- Anya! Apa! - kiáltja Juliette, és kitör belőle a zokogás. A padlóra veti magát, hisztérikusan veri apró ökleivel a szőnyeget. Hosszú percek után sírása végül köhögésbe fullad, és ez végre magához téríti. 

Lucy csukott szemmel áll fel a földről, lesimítja a gyűrődéseket a szoknyáján. kinyitja a szemét és körbepillant a nemrég még oly békés nappaliban. Tekintetéből csak közöny olvasható ki, ahogy hátat fordít szülei holttestének, és lassú léptekkel kisétál a házból. Az ajtó halk kattanással zárul be mögötte.

A történetről

Konbanwa! ^^

A nevem Lucy, ez pedig a legújabb, és véleményem szerint az eddigi legérdekesebb alaptörténettel rendelkező blogom. A bemutatkozást most kihagynám, lássuk a történetet!

A főszereplőm egy disszociatív személyiségzavarban szenvedő lány. Akkor álljunk is meg, és tisztázzuk, pontosan mit is jelent ez. 

Disszociatív személyiségzavar: pszichológiai betegség. A páciens elméje több személyiségre bomlik fel. Ez a lelki betegség csak születés után lép fel. Az egyes személyiségek gyakran teljesen különböző típusúak (pl. introvertált – extrovertált- vagy férfi-női ellentét), emellett nem feltétlen tudnak egymás létezéséről. Akármennyire is szokatlan, megesik, hogy a személyiségzavaros emberből úgy törnek elő a különféle viselkedésformák, hogy ennek nincsen tudatában. Általános tünete a rendszeres hosszabb-rövidebb emlékezetkiesés. A páciens életében bekövetkezett drasztikus változás, például poszttraumatikus sokk idézi elő. Többnyire erőszak, vagy súlyos baleset áldozatai az elszenvedők.

Na, azt hiszem, most már belevághatok! :)

Történetem főszereplője egy lány, aki a fent leírt betegségben szenved. Egy gyermekkori trauma következtében az elméje megbomlott, és azóta felváltva tört elő belőle a két különböző személyisége, a szelíd, félénk, kisségyerekes Juliette, és a vad, vérszomjas, önálló és sokszor kegyetlen Lucy. Lucy és Juliette nem tudnak egymás létezéséről, ez pedig többek közt azt jelenti, hogy Juliette nem emlékszik azokra a dolgokra, amiket Lucy tett, és fordítva, viszont érzi a következményeit. Tehát ha Lucy bánt valakit, és az illető bosszút akar állni rajta, lehet, hogy Juliette-et fogja bántani (amennyiben nem tud a személyiségzavaráról).
Tekintettel a pszichés állapotára, Lucy/Juliette nem remélhet sok jót az élettől. Azonban egy nap mégis rátalál a szerelem mindkettőjükre, méghozzá egy hihetetlen türelemmel megáldott fiú, Ethan személyében. Ethan lassan kiismeri a lány személyiségeit, és időt nem sajnálva, külön-külön hódítja meg Lucy-t és Juliette-et, aki a szerető, odaadó, önfeláldozó fiúnak hála csodával határos módon lassan elindul a gyógyulás rögös útján.

A szerintem gyönyörű design-t Lexie készítettem számomra, akinek ezúton is köszönöm, hogy elvállalta ezt a könnyűnek nem nevezhető feladatot. 

Csak annyit mondanék a design-ról, hogy a fejléc talán elsőre kicsit ijesztő, vagy furcsa lehet, a lányon pedig első ránézésre látszik, hogy valami nagyon nincs rendben vele. Lehet, hogy neked épp ezért nem is tetszik a design, én viszont pont ezért imádom. A fejléc tökéletesen tükrözi a főszereplőmet, és szerintem ez az, ami számít! :) 

Hát, ennyi lenne. Lehet, hogy most úgy érzed, már nem is kell elolvasnod, hiszen nagyjából tudod, mire számíthatsz a végén, sőt szinte mindent tudsz a történetről. Biztos vagy ebben?

El tudod képzelni, milyen lehet egyszerre két életet élni? Felelősséget vállalni azon tetteidért, amiket nem te követtél el? Tudod, milyen az, ha senki sem ért meg téged? Érezted már, hogy nem bírod tovább, hogy a benned dolgozó ellentétes erők egyszerűen kettétépnek? El tudod képzelni, milyen lehet nap mint nap így élni?

A prológus érkezése: 2014. október 31.

Üdv: Lucy